Böjte atya törekvése, hogy a családjukat elveszítő fiatalok úgynevezett szociális családban nevelkedhessenek, s ne nélkülözzék mindazt, ami a méltó emberi élethez szükséges: többek
közt az erkölcsi tudást és az iskolai tanulmányokat. A munkássága mögötti eszmét kifejezi 2006-os könyvének címe: „Kevesebb pátoszt és több áldozatot”. Néhány éve nyilatkozta, hogy számításai szerint egy magyar gyermek ellátására egy nap két metrójegy árát költi az alapítvány, illetve hogy évente 100 forintról kellene lemondanunk fejenként, hogy már elégséges segítséget nyújtsunk az anyaországból.
Böjte Csabáról:A ferences rendbe még a Ceauşescu-diktatúra alatt, 1982-ben jelentkezett, a legnagyobb titokban. Tanulmányait Gyulafehérváron és
Esztergomban végezte, mielőtt 1989-ben pappá szentelték.
Több helyen eltöltött papi szolgálata után 1992-ben Dévára helyezték, ahol jelentős fordulatot vett az élete. Oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ellenezték ezt a lépését, és többször felszólították az épület elhagyására. Böjte atya válasza az volt, hogy a
gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez nem történt meg.
Az árvákat befogadó ferences rendi szerzetesnek hamar híre ment Déván. Mára tevékenységét elismerik egész Erdélyben, Romániában és Magyarországon is. Az alapvető életfeltételeken kívül (ruha, étel, stb.) taníttatásukkal is foglalkozik, melybe vallási és erkölcsi nevelésük is beletartozik.
Böjte Csaba atya a következőképen foglalja össze 15 éves gyermekvédelmi munkáját: „Lassan 15 éves dévai gyermekvédelmi tevékenységem során Isten nagyon sok kedves gyermekkel, munkatárssal, jótevővel ajándékozott meg. Nincs két egyforma ember, gyermek, mindegyik Isten áldása, ajándéka.
-kt-
Szólj hozzá Debrecen fórumán
