Egykor az alakformálás eszköze volt, és minden illendően öltözködő nő ruházatának kötelező eleme: a fűző. Amikor Coco Chanel és kortásai eldobták, az csaknem olyan gesztus volt, mintha férfiruhába öltöztek volna.

Ma pedig azt mondhatnánk, csaknem illetlenség a fűző hordása. Ugyanis az egyik legszexibb, legmerészebb fehérnemű változat lett belőle. Éppen azért, mert a női alakot a normálisnál kissé erotikusabbra befűzve átformálja, egyértelműen csábító kiegészítő. Így a Valentin-napon, a szerelem napján ideális mindazok számára, akik a maximumot szeretnék kihozni a párukra gyakorolt vonzerejükből.

 

Egykor szigorú volt, ma izgalmas

 

Ha a fűző szóba kerül, hamar kiderül, meglehetősen megosztó ruhadarabról van szó. Kevés ártatlan ruha váltott ki annyi heves érzelmet, mint ez a tárgy. Talán a hatvanas években a melltartó-égetések időszakában volt annyira sok támadásnak kitéve a kebeltartó, mint pár évtizeddel korábban a fűző.
Azt persze mondanunk sem kell, egyáltalán nem baj, ha nem kell ma már mindenkinek ebben feszengenie. De játékos fehérneműként való visszatérése csak gazdagítja a nők csábítási ‘fegyvertárát’.

 

A 14. században a spanyol hölgyek hordtak először fából, fémből készült fűzőt, amely inkább páncél volt, és csak alkalmilag lehetett elviselni, de illett a szigorú hispán etiketthez. A későbbi darabok bálnaszilából készült halcsontok és rugalmas textil összevarrásával készültek, a háton elhelyezkedő fűzés segítségével összehúzták a derekat. A melleket az aktuális divat szerint vagy lenyomták, vagy kiemelték.

 

A viktoriánus fűző feladata az volt, hogy elrejtse a tényt, hogy viselőjének van melle; a későbbi korokban a telt kebel és csípő, valamint a darázsderék volt az ideál.

 

Mivel a homokóra-alkat éppen annyira ritka volt akkor is, mint manapság, így ahogy ma a plasztikai sebészet segít álom alakot létrehozni, akkoriban ehhez szorosan fűzték magukat a nők.
Sok rémhír terjedt el a fűzőről a 19. század végétől kezdődően azzal kapcsolatban, hogy összenyomta viselői belső szerveit, és halált is okozott, de jó tudni, hogy bulvárújságírás már akkor létezett, és az emberek imádták a rémisztő sztorikat.

 

20. század elején a szabadabb gondolkodás terjedésével elmúlt a fűzőviselés kora, éppúgy, mint a földet söprő szoknyáké: a nők végre olyan ruhákat viseltek, amikben mozogni tudtak.

 

Fűző, míder, korszázs

 

Manapság a fűző különlegességnek számít. A nőiesség érzését adja meg viselőjének, és remek alakot csinál - nem véletlenül ragaszkodtak hozzá évszázadokon át a hölgyek. Felsőrészként is hordható, de alsóneműként is megállja a helyét. A legújabb fehérnemű-trend jelenleg visszahozza a klasszikus, retró vonalakat, hódít például a magas derekú bugyi.

 

A fűző lehet klasszikus, végig fűzött, de hívják mídernek és korszázsnak is. Ez utóbbiak karcsúsított fazonú, sokszor harisnyatartóban végződő darabok.

 

Érdemes harisnyatartóval és combharisnyával bevetni a fűzőt, így érvényesül igazán a varázsa. A Valentin-nap tökéletes alkalom arra, hogy ellenőrizzük ennek a ruhadarabnak a különleges hatását.